|
A
vallás csúnyán
másfelé kalandozna, ha nem rendelkezne az emberi
szellem technológiájával. Ez lenne a
létfontosságú ahhoz, hogy a
vallás gyakorlatias, mindennapi dologgá
váljon.
Mert a lény él túl, nem a test.
És nem igaz, hogy mindenki azt akarja, hogy a teste csak
működjön, csak működjön, csak
működjön, örökre,
örökre, örökre – csak
akkor, ha megváltoztathatja a dolgokat, vagy tehet valami
ahhoz közelebbit, amit tenni akart.
Nézzük meg most az időnyom korai
szakaszát. Mondtam, hogy az időnyom korai
szakaszáról lesz szó, aztán
meg ezekről a tudományokról beszéltem.
Mi köze annak ehhez? Ezek a dolgok az ember
lesüllyedését mutatják a
materializmus és a gép
területén, ahol a törvény csak
a szerelőt hatalmazza fel, ahol a törvény
megpróbálja visszafogni az embereket
attól, hogy gyógyítsanak, mert ez egy
mechanikus eljárás.
Egy egész civilizációt
nézünk, amely lépésről
lépésre, fokról fokra, egyre jobban
belesüllyed abba az elképzelésbe, hogy a
szerelő meg a mechanikus szempont minden, a szellem és az
élőség pedig semmi. Amikor
elérkezünk egy olyan pontra, ahol az
elmével foglalkozó ember lekezd lelkesedni egy
gyógyszer hatásosságával
kapcsolatban, akkor igen mélyre jutottunk –
szánalmasan mélyre.
Az épelméjűség a
gondolkodóság! Ha ezt fecskendővel kezdik
kezelni... Természetesen foghatunk egy tűt, és
elérhetjük, hogy egy ember máshogyan
kezdjen gondolkodni – fogjuk meg, döfjük
bele valakibe, és máshogyan kezd gondolkodni. De
az érzése és a fájdalom az,
amitől máshogyan kezd gondolkodni, semmi más.
Visszatekintve az időnyom korai szakaszára, azt
találjuk, hogy a görögök
idejében még voltak mindenfelé
elszórva, mindenféle istenek és
istennők, meg effélék. Vagyis Operatív
Thetánok mindenfelé –
Athéné, meg a többi fiú
és lány. Nos, bizonyos, hogy egy
Operatív Thetán beszállhatott egy
csatába. Manapság azt halljuk: „Persze,
a görögök kissé gyermetegek
voltak. Mindenféle mítoszuk volt, ami mind
valótlan, valótlan,
valótlan.”
Na, ez aztán a kiértékelt
nézőpont! De van most egy
papírkötésű könyv az
újságárusoknál, az a
címe, hogy Mitológia, és
így kezdődik. Az tanítják a
gyerekeknek az iskolában, hogy
„Természetesen nincs olyan dolog, hogy szellem,
isten vagy bármi ilyesmi. Ezek mesék,
tudjátok.”
Eljutunk aztán a sötét
középkorba, és megtaláljuk a
démonűzést – addigra az emberek
kitalálták a démonokat.
Elég sok thetán tért rossz
útra, elég szellem burkolózott
feketeségbe, hogy a démonok
mindennapivá váljanak. Tehát mindenki
démonűzéssel foglalkozott.
Nincs miért lenézni. De még mindig a
szellemmel foglalkoztak, még ha démon
formájában is.
Ugye,
először istenekkel foglalkozunk, tudjátok, meg
istennőkkel, és nagyszerűséggel,
szépséges szobrokkal, és a
többi. És
végigkísérte
Rómát, haladt tovább, és
aztán oda jutottunk, hogy démonokkal
foglalkozunk. Már nem fényes,
sugárzó istenekkel, akik flittert tudtak
szórni, hanem rettenetes fekete alakokkal, akik
megbetegítették azt, aki elcsíptek.
Árulkodik valamiről, mi?
Egy
kicsit tovább haladunk az időnyomon, és azt
fedezzük fel, hogy az első kálvinisták
szerint – ezek voltak a kálvinisták
és a puritán atyák, azok, akik a
prédikációt
végezték, amikor megérkeztek ide, erre
a kontinensre... és azok voltak ám a
kemény fickók. A pokol
kénköves tüze, a „ha nem vagy
jó, a pokolra jutsz” vallása
még mindig jobb volt, mint a
vallástalanság, mert legalább
megemlítette a szellemet – legalább
adott neki valamiféle nyugtázást.
Akkor ez már értelmesebb számotokra?
Legalább annyit mondott neki, hogy
„helló”, meg hogy
„oké”.
|
Azután,
haladva az évek során, megtaláljuk az
ipari... az úgynevezett ipari forradalmat. „Ipari
fejlődés” – inkább
így kellene nevezni. És eljött a
kérdezés időszaka: „Van, vagy
nincs?” Tudjátok. Enyhébb az
egész: „Van Isten?” „Van
szellem?” „Nem is tudom, vajon van-e
lelkem.” Egyikük azt mondja: „Ez egyszerű
evolúció.” És...
tudjátok, addigra már elhangzott az is, hogy
„az ember egy ammóniatengerből
keletkezett” (Tudjátok, az aztán
jó hely lehet – valakinek biztosan volt egy
ammóniás abortuszkísérlete,
gondolom, azért talált ki ilyesmit.) Mindegy
– „Az ember ebből az ammóniatengerből
származik, és véletlenül
került oda, és véletlen, hogy itt van,
és csak egy gép, és egyszerűen
működik, és ennyi az egész,
és lélek egyáltalán nincs,
és ez az evolúció, és ez
már csak így van, és ha nem ezt
írod a vizsgadolgozatban, akkor nullást
kapsz.” Biológia.
Tehát hirtelen kérdésessé válik,
hogy egyáltalán létezik-e
lélek, a Tenessee-beli „majomperekkel”
Darwinizmus. Egyáltalán létezett-e
lélek? Mi mást láttok itt, mint egy
zsugorodó spirált?
És nagyjából így
állt a vallás, amikor
elérkeztünk az atomkorba. És senki nem
vonta kétségbe, vagy merte tárgyalni,
hogy erkölcsös-e egész nemzeteket
elpusztítani. Néhány
író felvetette, hogy ez esetleg nem a
leghelyesebb. De hol vannak a harcos lelkészek,
és hol van ennek a népnek az erkölcsi
érzéke? Csak nem akarjátok azt
mondani, hogy azoknak az embereknek, akik ezeket a dolgokat
irányítják, meg sem fordult soha a
fejében, hogy van az életnek egy szellemi oldala
is, vagy hogy nem vállalnak semmi felelősséget
azért, hogy bárhol
bármiféle dolgok menetét
fenntartsák? Nos, ez ennek a
civilizációnak a története.
Na
ez különös, ugye, de ha
megnézzük az elmúlt jó
pár ezer évet, akkor elég nagy
spirituális tudatosságot találunk.
Aztán haladunk az évszázadokon
át, és noha hatalmasat fejlődik a mechanikus
tudásunk, úgy tűnik, minden szellemi
tudatosságunkat elveszítjük.
És aztán azt mondjuk:
„Nohát, sokkal jobb így, hogy nem
hiszünk ezekben a borzasztó dolgokban, mint a
szellemek, démonok meg éjszakai
kísértetek. Nem. Haha! Mi gyakorlatias,
tudományos emberek vagyunk, és nem
hiszünk efféle dolgokban.” És
ezért van most több ember az
elmegyógyintézetekben, mint korábban
bármikor az ember története
során, és ezért gyakoribb ma a
pszichózis meg a neurózis, mint valaha.
Hát nem bámulatos? Az ember nem is
gondolná, hogy ezek között a dolgok
között összefüggés van.
Furcsa,
hogy
ez a két-három tényező, úgy
tűnik, együtt jár. És az is furcsa, hogy
amíg a szellemet vesszük célba,
amíg exteriorizáljuk a személyt,
amíg visszaadunk az egyénnek némi
hitet önmagában, ő jobbá
válik, jobban tud gondolkodni, az IQ-ja megnő, a dolgok
kezelésére való
képessége megnő, erősebb lesz,
kitartóbb lesz, kedvesebb lesz, és
megbocsátóbb – toleránsabb,
és kevésbé kritikus. És ha
elkezdjük a gépet kezelni, annak csak egy
törött és
bekötözött láb az
eredménye. És nem kapunk mást.
L. Ron
Hubbard
Az emberi szellem
anatómiája kongresszus
1955. június 3., A kutatás és
vizsgálódás
története című
előadásból
|
